Amerikai horrorfilm, (2010)  korhatár: 16 év

 A háborúkat, diktatúrákat és az emberi zsarnokságot megelégelve Isten úgy dönt, hogy elpusztítja az emberiséget és utasítást ad az angyaloknak, hogy szálljanak le a Földre és öljenek meg minden embert.

Már önmagában felveti az alapkérdést: Isten, aki teremtette az embert: elpusztíthatja-e teremtményét, még akkor is ha nem tökéletes, vagy csak nem olyan, mint szeretné.

  Az angyalok feltétel nélküli hűsége Isten iránt ellentmondásba keveredik azzal, hogy egyben felesküdtek az isteni tanításra: „ne ölj!”, de nem csak felesküdtek, hanem abban feltétel nélkül is hittek. Ezáltal elfogadható-e egy olyan parancs Istentől, vagy egy vezetőtől, ami teljesen ellentmondásos és paradox, mert ölni bűn.
   Ezzel a gondolatmenettel és eszmefuttatással védi meg az embereket Mihály arkangyal: az emberek meg vannak vezetve, és a háborúk bűnösei nem a teljes emberiség - aki teljesítette a háborús parancsokat, hanem a vezetők: akik kiadták a parancsot. Avagy az emberek, mikor parancsra ölnek: felelősek-e tetteikért? Egyáltalán egy elismert vezető parancsát meg lehet kérdőjelezni? 
  Mihály arkangyal magára marad és fellázad: úgy dönt, hogy az emberiség megmentésére siet, legfőképpen egy kismama segítségére, mert az emberiség utolsó mentsvára egy kisbaba megszületése, pontosabban egy Új Isten megszületése. Hisz Isten elvesztette isteni mivoltát, mikor kiadta a parancsot a gyilkolásra.

  Először azt hinnénk, hogy valami vírusos horrorfilmről van szó. Kiderül, hogy a Földre szállt angyalok: lélek nélküli emberi testekbe bújnak és harcolnak. Egyetlen céljuk megfelelni a parancsnak és azt feltétel és gondolkodás nélkül teljesíteni.
  Ezen cél érdekében: gonoszabbnál gonoszabb trükköket vetnek be, hogy a film szereplőit kicsalogassák a házból, mert behatolni nem tudnak. 
    A cél szentesítheti az eszközt? (A jó jóért való küzdelemben felhasználhatóak-e gonosz eszközök?) A gonosz nem születik meg (nem a Sátán harcol Isten ellen), csak azzá lesz? És mikortól nevezhető valaki gonosznak?   
     Ez a film nem kimondottan a jó és a gonosz harcát jeleníti meg, hanem a jó és a jó harcát egymással szemben: de bekövetkezik egy pont, mikor az egyikre azt mondhatjuk, hogy ez már a gonosz. Innentől kezdve már a gonosz és a jó harca lesz egymással szemben.

   A film hősei egy házban védekeznek a támadók elől, eközben megjelenik az emberekre jellemző másikra mutogatás. Az érzelem mindig felülkerekedik a racionális ész világán és minden cselekedetünket ez befolyásolja. Bár a végén mindig elhitetjük és megmagyarázzuk döntéseink logikus és racionális lépéseit.
    Az angyalokkal vívott harcban megjelenik az emberi összetartás egy közös cél érdekében: a megmenekülés, de ez az összetartás csak a végső esetben jelenik meg – egy kényszerhelyzetben.

   Isten leküldi Gábriel arkangyalt (Mihály arkangyal testvérét), hogy ölje meg a gyermeket. Ezzel kezdetét veszi a két angyal, a két testvér harca. Olyan erkölcsi dilemmával találkozhatunk, hogy két testvér harcolhat-e egymás ellen, még akkor is, ha ellenkező célokért küzdenek. Egyáltalán Gábriel arkangyal csak parancsot teljesít, vagy hiszi is azt, hogy a gyereket el kell pusztítani? A parancsot el kell fogadni az egyetlen igaznak?
    Mihály arkangyal, aki már elvesztette angyali rangját és földi ember lett: meghal, de mivel a jó célokért küzdött harcban hal meg, ezért arkangyali rangját visszakapja. Gábriel pedig elbukik, mert igaz, hogy parancsot teljesített, de ezáltal gonosszá vált.

A film végén nem derül ki, hogy a parancsot teljesítő angyalok (katonák), akik elbuktak: visszakerülnek-e a mennyországba, vagy a pokolra kerülnek.

Ez a film több mint egy horrorfilm: talán okulást nyújthat az ember, sőt talán az egész emberiség számára.