Nem álmodok elérhetetlen vágyakról,
nem álmodok édes csókokról;
be nem teljesülő szerelmekről.
Nem álmodom rólad, mert tudom:
az enyém nem leszel;
nem álmodok, mert inkább mással fekszel.

Becsukott szájjal vallok szerelmet,
süketen hallom Tőled a nemet;
vakon látom a reménytelenségemet.
Nem akarsz szeretni, ne vond kétségemet.

Nem álmodok rólad, csak vagyok;
mindent rátok hagyok.
Nem harcolok, csak engem hagyjatok.

Megcsapott a rideg valóság hideg szele,
egyedül vagyok vele.
Elfogadom magányomat:
nem leszek sem öröm, sem gond,
csak egy magányos bolond.

Nem tudod, hogy mi lennék:
persze kedves lennék,
persze szeretnék,
de ez nem számít;
csak az, ami téged ámít.

Jó lenne, ha szeretne,
jó lenne, ha velem lenne.
De nincsenek jó dolgok, csak rosszak,
ez egy ilyen korszak.

Nem álmodok szép dolgokat,
nem álmodok barátokat;
a rideg valóság hideg szele fojtogat.

Hűséges kutyám itt van velem,
ez most elég nekem.

Haffner Roland

 Pécs, 2021.02.14-18.