Az igazságtalanság terhe oly nehéz,
mint mázsányi kövek a hátamon;
roskadok össze a vállamon.
Nehezemre esik járni,
nehezemre esik az élet;
mocskosul elbánt velem a végzet.
Már nem keresem az igazságot,
már nem vágyom az igazságra,
köpök egyet a világra.
Köpök egyet rátok,
aljas barátok,
itt élni: átok!
Pécs, 2020.11.11
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.