7 perc az élet,
És egy rózsa az ágyadon,
Vele ébredsz minden hajnalon.

7 perc az élet,
És egy rózsa az álmodban,
Én vagyok, de még nem tudhatod.

7 perc az élet,
És egy rózsa a szívedben,
Egy rózsa az életedben.

7 Perc az élet,
Szívem Neked adnám, ha tudnád,
Álmodom rólad éjszakákon át.

 Pécs, 1999. július 14 - 16.

7 perc az élet,
És szerelem a szívemben...

A rózsa szépsége,
Mint vörös tűz,
Szerelmed kínba űz.

Csak hét perc az élet,
És tiszta vér, mint a rózsa,
Ahogy hozzád ér.

Csak hét perc az élet,
Nélküled,
Mint egy rossz álom,
Nem értelek.

Csak hét perc az élet,
És egy könny a szemben,
Ahogy eső cseppen a rózsa szirmából,
Úgy vagy a szememben.

Csak hét perc az élet,
Ahogy szúr a rózsa,
Ahogy kés a szívbe,
Úgy vagy a szívembe.

Csak hét perc az élet,
A rózsa szirmai kihullnak,
Mint virágja múlik el,
Úgy mentél el.

Csak hét perc az élet,
Nem adtál többet nekem,
Hiába mentél el,
Még itt vagy a szívemben.

Csak hét perc az élet,
A rózsát vágják,
És fájdalom,
Míg a rózsa él, az én dalom.

Csak hét perc az élet,
A rózsát vágják,
Ahogy hervad el,
Szerelmünk úgy múlik el.

A rózsa érintése,
Mint kés a szívbe,
Úgy szúrsz a szívembe..

7 perc az élet,
És egy fájdalom a szívembe. 

 Pécs, 1999. július 13-25.

Szeretlek:
Szívemmel,
Ölellek:
Testemmel,
Csókollak:
Szenvedéllyel.
Szeretlek:
Mindhalálig.
Szeretlek:
Örökké.

 Pécs, 1997. 09. 03

Szerettél,
Nem értettél.
Elmentél,
Pedig kellettél.
Elhagytál,
És megtagadtál.
Szerettél,
És nem feleltél.
Válasz nélkül,
Maradtam egyedül.

 Pécs, 1997.09.05

Rád gondolok:
Tetszel nekem,
Rád gondolok:
Kellesz nekem.
Rád gondolok:
Boldog vagyok!

Rád gondolok:
Szívem dobog;
Szeretlek nagyon,
Érted vagyok;
Szeretlek nagyon,
Érted halok!

 Pécs, 1997. valamikor

Nap az élet,
Hold a vágy,
Mars a halál,
Föld a szenvedés,
Isten a teremtés.

Hegyek az elérhetetlen magaslat,
Víz a tisztaság,
Tűz a szenvedély,
Éj a beteljesülés,
Világ a menekülés.

Fák, mint a sóhaj,
Szél, mint a csók,
Simogatja arcod.
Kék szemed, mint a tenger,
Szíved habzó hullámokat ver.

Nap a fény,
Hold az álom,
Csillagok a ragyogás,
Szív, a szerelem,
És ez mind Te vagy.

 Te meg én.

 Pécs, 2000. augusztus 27-28.

Megjelent a "Jelek 2020" antológia könyvben.

Nap az arcod,
Hold a tested,
Szépségét ragyogja meg.
Csillagok a szemed tükre,
Ragyogva mosolyog rám.
Levegő, mint sóhajod a számba,
Érzem, hogy kívánsz.
A szél fújja meg ajkam,
Csókod ízét érzem a számban.
Tűz, mint a tested: hevít,
Víz, mint a lelked: megérint.
Hullámzó érzéseid,
Szeretve érnek partot.
Szíved hangja dobban,
Csak azt hallom meg én,
Zakatolva üt a fülembe:
Szeretlek én.

 Pécs, 2001.12.03.

Neked adtam a lelkem a lelkedért,
Neked adtam a testem a testedért,
És mégis a szerelem véget ért.

Neked adtam vágyaim vágyadért,
Neked adtam álmaim álmodért,
És mégis a szerelem véget ért.
És mégis a szerelem véget ért.

 Pécs, 1999. aug. 8. – szept. 23

Emlékszem, mikor először megláttalak:
Gyönyörű voltál.
Odamentem hozzád és halkan mondtam neked:
Te más vagy, mint a többi.
Igent mondtál nekem és elmentünk az éjszakába:
Titkaid súgtad a fülembe.
Miközben a csillagokat nézegettük:
Fák vettek körül, egy hulló csillagot láttam;
Egy kívánságom volt:
Csak engem szeressél és örökre…

Emlékszem, mikor először megláttalak:
Egyedül voltál.
Odamentem hozzád és megfogtam kezed:
Erősen szorítottad meg.
Igent mondtál nekem és kettesben maradtunk:
Öleltük egymást.
Miközben szerelmes szavakat mondtam neked:
Gyengédség hatott át és szerelem;
Egy kívánságom volt:
Csak engem szeressél és örökre…

Emlékszem, mikor először megláttalak:
Szomorú voltál.
Odamentem hozzád és megvigasztaltalak:
Itt vagyok, ne legyél szomorú;
Igent mondtál nekem és boldog voltál:
Arcod mosoly hatotta át.
Miközben a szemeidet nézegettem:
Pillantásaid szerelmet vallottak nekem.
Egy kívánságom volt:
Csak engem szeressél és örökre.

 Pécs, 1997.08.31.